SzuperAnyák nem léteznek

anyagondolatok, anyákazanyákért, szuperanya, szuperanyavagyok -

SzuperAnyák nem léteznek

Állok a bolt közepén. Lenézek a lábamnál visító kétévesre, ahogy partra vetett halként vergődik. 

Megint nem úgy történt valami, ahogy szerette volna.

Eszembe jut az idősebbek hangzatos mondata, ahogy rosszalló fejcsóválás közepette mantrázzák, hogy "ilyet az én gyerekem sohasem mert volna megcsinálni". 

Körbenézek.

Többek szemében ítélkezést látok. Mások félhangosan megjegyzik, hogy nem igaz, hogy nem tudja megnevelni. 

Felfedezek pár együtt érző tekintetet. Biztosan ők is voltak már hasonló helyzetben.

Tehetetlenségem majdnem átcsap dühbe. Mérges vagyok, mert nem tudom egy varázsütésre megnyugtatni a gyerekem. És nem azért, hogy ne zavarjon másokat, hanem azért mert látom, hogy ez neki is nehéz. 

Nehéz, mert ő még nem tudja szavakba önteni a kéréseit. Sem az érzelmeit. Nem tudja érvekkel alátámasztani, hogy mit miért szeretne. Nem tudja kontrollálni a csalódottságát. Belőle csak kitörnek az érzelmek. Ő a pillanatban él. Nincs tegnap, nincs holnap.

Csak a most van. 

Szuperanyavagyok heim katalin cikke szuper anyák nem léteznek

Leguggolok hozzá és halkan elkezdek beszélni. Kizárom a külvilágot. Csak mi ketten vagyunk.

Elmondom, hogy megértem, hogy most nagyon szomorú. Biztosítom róla, hogy a legjobbat szeretném neki, és hogy nagyon szeretem. Nem tudom, mennyit hall belőle, mert még mindig sír, de már nem olyan hangosan. 

Megismeri a hangom. A hangot, amit már akkor is hallott, mikor még a pocakban volt. Mikor még nem kellett minden nap megküzdenie magával, és az élettel.

Továbbra is biztosítom róla, hogy nagyon szeretem. 

Szépen lassan abbahagyja a sírást. Már csak néz rám azokkal a nagy szemeivel. 

Megkérdezem, hogy elmegyünk-e túró rudit venni. Bólint. Letörölgetem a könnyeit.

Megöleljük egymást, érzem, ahogy teljesen megnyugszik.

Mire a túrórudihoz érünk már el is felejtette mi történt öt perccel ezelőtt.

Én is megnyugszom szépen lassan. A boltból kiérve majszolja a rudit, és csevegünk. Mert a mostban élünk. Nem a múltban. És nem a jövőben. És most minden rendben.

 

Szuperanyák nem léteznek. Csak hétköznapi anyák, akik minden nap megküzdenek azért, hogy a gyerekük felnőtt fejjel majd azt gondolja, hogy az ő anyukája a legszuperebb a világon.

 

Szerző:

Anyagondolatok –

www.facebook.com/anyagondolatok

www.instagram.com/anyagondolatok

 

 A cikk a SkandiBaby Blog #SzuperAnyaVagyok kampányának keretében jelent meg: 

szuper anya vagyok kampány skandibaby

ha Te is szívesen csatlakoznál a kampányunkhoz, tennél az Anyák mindennapjainak szebbé varázslásában, az anyákkal szembeni előítéletek lebontásáért: olvasd el a felhívásunkat, és küldj nekünk egy bejegyzést #SzuperAnyaVagyok témában. 
 
Olvasd el a többi Édesanya cikkét is a SkandiBaby Blog-on!

szuper anya vagyok kampány az anyák elleni ítélkezés lebontásáért skandibaby

 


Hozzászólok

Kérjük légy egy kis türelemmel, míg adminisztrátoraink megjelenítik hozzászólásodat!

Kulcsszavak