Szuper Anya voltam már akkor is amikor még nem is voltál a pocakomban

#szuperanyavagyok, anyákazanyákért, anyamisszió, baba, babavárás, hit, lombik, meddőség -

Szuper Anya voltam már akkor is amikor még nem is voltál a pocakomban

19733. Ez az öt szám amit még élek soha nem felejtek el.

Újra itt ülök a meddőségi klinikán, 3 év után ismét belevágtunk. Első lányom fogantatási történetét most nem írom le, mert rég volt és az együtt töltött idő megszépített minden érzést ami akkor velem volt. Viszont most, ahogy hallom újra ezt az 5 számot valahogyan mégis egy kisebb gyomorgörcs kap el.

Nehéz megfogalmazni amit az ember érez a kígyózó sorban állva, amint arra vár, hogy végre hallja ezt a számkombinációt. Az elején még izgatott, lelkes amit végül  félelem, fájdalom majd remény vált fel és  a szerencsésebbek örömmel távoznak. Mindenki mást érez, de azt hiszem ami közös bennünk a HIT, hogy egyszer mi is, akik itt állunk a sorban és nézzük a falakon babaképekkel telerakott tablókat, mi is Anyák lehetünk. Egyszer mi is küldhetünk fotót a kincsünkről amit majd valaki kitesz a falra és ezzel reményt adhatunk a többi gyermekre vágyó nőnek.

Aztán ezen 5 számon kívül egy mondat ami örökre bevésődött az agyamba, szintén egy tablón lóg a falon:

“Az ember két dologért képes mindent megtenni: azért, hogy ne legyen és azért, hogy legyen gyermeke...”

Ezekkel a leendő Anyákkal, akikkel itt állunk, hónapokon keresztül tűpárnának használjuk testünket, mint az állatok sorban állunk, hogy valaki végre megtermékenyítsen bennünket. Igazából már mindegy mi történik, hogy hányan láttak minket meztelenül, kiszolgáltatott állapotban, a hormoninjekcióktól és az áruktól egyébként is változékony hangulatban nincs mit tenni, géppé kell válni, hogy ezt bírja az ember érzelmileg. Minden érzést félretenni és csak célt látni magunk előtt. Itt nem a szerelem gyümölcse a gyermek, hanem az orvosé és az embriológusé.

Semmi romantika, intimitás, szenvedély csak magány és üresség. Ezt érezi az ember a műtő asztalon fekve. Ezt az ürességet látom sok nőtársam szemében is akikkel itt várakozunk a sorunkra. Nektek üzenem, hogy nem vagytok egyedül. Itt állunk mi is. Ugyanazt  éljük át és ugyanarra vágyunk.

Támogassuk egymást, ha ezt nem tudjuk megtenni akkor legalább ne rémisszük halálra a másikat a rémtörténeteinkkel, ismerjük fel ha valakinek segítségre van szüksége vagy csak némán öleljük át ha épp egyedül kapja a rossz hírt, hogy annyi befektett idő, energia, pénz után mégis negatív lett az a terhességi teszt.

Ne versengjünk kinek hány petesejtet sikerült leszívni, melyikünk férjének mennyi a spermaszáma, majd hány petesejt termékenyült meg. Hiszen mindnyájan ugyanezért vagyunk itt, hogy velünk is megtörténjen a CSODA. Mármost SZUPER ANYÁK vagyunk! Mind akik meddősséggel küzdünk, hiszen mindent feláldozunk azért, hogy végre a pocakunkba élet költözzön.

 

Írta: Szabó Viki

 

 A cikk a SkandiBaby Blog #SzuperAnyaVagyok kampányának keretében jelent meg, ha Te is szívesen csatlakoznál a kampányunkhoz, tennél az Anyák mindennapjainak szebbé tételéhez, az anyákkal szembeni előítéletek lebontásáért: olvasd el a felhívásunkat, és küldj nekünk egy bejegyzést #SzuperAnyaVagyok témában. 


Hozzászólok

Kérjük légy egy kis türelemmel, míg adminisztrátoraink megjelenítik hozzászólásodat!

Kulcsszavak