Orgona ága, te ROSSZ ANYA vagy, Drága? Avagy: hogyan szenvedünk mi, Anyák a SAJÁT lelkiismeretünk miatt?

a skacok az uram meg én, anya blogger, anyai szeretet, blogger, jó anya vagy, szuper anya, szuper anya vagyok, szuperanyavagyok -

Orgona ága, te ROSSZ ANYA vagy, Drága? Avagy: hogyan szenvedünk mi, Anyák a SAJÁT lelkiismeretünk miatt?

#Sziasztok!

Éreztétek már magatokat csapnivalóan #trágya, elfuserált anyának, aki legszívesebben végigbőgné a délutánt a takaró alatt, méghozzá magzatpózban? Nem? Ne hazudj! Mindenkivel előfordult már! Talán többször is, mint gondolnád...

!!! VIGYÁZAT... FELKAVARÓ SOROK KÖVETKEZNEK !!!

Tegnap Marci #nyűgösen ébredt. Nem volt kedve oviba menni és mindenen nyafogott, amit csak el tudtok képzelni. Kb. félórámba telt kikönyörögni az ágyból, aztán még húsz percbe, hogy rárángassam a ruháit. Totál ideg voltam végig, de az a bizonyos cérna akkor szakadt el, amikor kijelentette, hogy ő már pedig nem veszi fel a bakancsot, mert az egy béna majom. És ekkor - bevallom nőiesen - már robbantam is és #rákiabáltam, méghozzá ezeket a szavakat használva: "Drága gyerekem, ha nem veszed fel a lábadra 2 másodpercen belül a cipődet, akkor ráhúzom a FEJEDRE és úgy viszlek óvodába!!!"

Igen, tudom. Nem kell mondanod semmit.

Végül csak sikerült eljuttatnom az oviba - méghozzá sapkával, nem pedig a bakanccsal a fején -, és közben irtó pocsékul érzetem magam, mint már sokszor azelőtt. Mert most mondjátok meg... Hogy lehetek ilyen #türelmetlen gyökér a saját gyerekemmel is?

Egyszerűen nem értem, de most őszintén... Te mindig érted saját magad?

Tudjátok, én sűrűn kattogok azon, hogy jól csinálom-e amit csinálok és sűrűn vagyok bizonytalan. Sűrűn elgondolkodok rajta, hogy elég boldog-e a gyerekem, elég-e az, amit nyújtani tudok számára vagy elég kedves, gondoskodó és figyelmes anyja vagyok-e. 
Gondolom azért, mert a legtöbb anyuka, akiket ismerek, olyan magabiztosnak, jóságosnak, határozottnak, odaadónak, bölcsnek és - basszus - annyira, de annyira türelmesnek tűnnek!!! Én pedig... nos, én egy #elcseszett, lobbanékony természet vagyok. Türelmetlen és hangos, aki sokszor közönséges is. Nem kertelek, még a gyerekemmel szemben sem! Kimondom, amit gondolok, méghozzá rögtön és nyersen. Könnyen robbanok. Hamar kiabálok, sűrűn veszekszek.

De miért?
Rossz ember lennék? De ami fontosabb: rossz #anya? Te őrlődtél már ezen? Voltál már biztos benne, hogy te vagy a világon a leghitványabb anyuka?

Én éppen a nehéz személyiségem miatt sokszor nem tudom a választ és éppen ezért találtam ki az alábbi módszert:

Olyankor, amikor a lelkem a béka segge alá kerül a hülye viselkedésem miatt felteszem magamnak ezeket klasszikus kérdéseket:

- Képes lennék-e még több türelemre? 
- Képes lennék-e még több figyelmet és időt szentelni neki? 
- Képes lennék-e lazább, viccesebb, derűsebb lenni?

A válasz: #NEM

Hogy miért?

Mert ha képes lennék, akkor már rég változtattam volna ezeken a dolgokon. Gondolkodás nélkül, ösztönösen. És amikor végigrágom ezeket a témákat ismét, akkor jövök rá, hogy a tőlem telhető maximumot nyújtom. És itt hangsúlyozom: TŐLEM TELHETŐ maximum, és ez a legfontosabb.

Mert tudod, saját magad számára csakis SAJÁT MAGAD lehet a mérce... Léteznek és létezni is fognak nálad türelmesebb, viccesebb, szelídebb vagy gondoskodóbb anyák, te akkor sem tudsz hosszútávon kivetkőzni magadból! Azért, mert EZ VAGY TE! Mert a lufi is törvényszerűen kidurran, ha túl sok kraftot kap, ugye?
Attól, hogy a szomszéd Mariska szó nélkül letörli a morzsát a gyerek után az asztalról, neked még nem kell tűrni a disznólkodást a sajátodtól! Attól, hogy Julcsa a játszón #birkatürelemmel könyörög a gyerekének már vagy egy órája, te nyugodtan odaszólhatsz a sajátodnak, hogy: Marcus, most aztán az anyád picsáját, azonnal idejössz! Miért? Mert te nem Maris vagy, esetleg Julcsa... Te TE MAGAD vagy, saját szabályokkal, saját értékrenddel és - most figyelj - SAJÁT IDEGRENDSZERREL!

Tehát nem! Nem vagyok rossz anya!

És honnan jövök rá erre újra meg újra?

Nem a fent leírott pontokra adott, hanem az egyáltalán fel sem merült #kérdésekre való válaszok döbbentenek rá végül!

Tudjátok, melyek azok?

Hát ezek: 
*Tudnám-e őt ennél jobban #szeretni
*Képes lennék-e arra, hogy az életemet adjam érte?

Ezek a kérdések olyanok, mintha nem is léteznének, mert az iránta érzett szeretetem olyannyira evidens, elemi, magától értetődő és természetes, mint a légzésem, ő pedig olyannyira a részem, mint a tüdőm vagy - kedvezve a szentimentális anyukatársaimnak - maga a lelkem. 
#Meghalnék érte. Nem egyszer, de milliárdszor is.

Szóval ismétlem: Nem vagyok rossz anya és Te sem vagy az... Lehet, hogy ParaAnya/HisztisAnya/KeményAnya/ LazaAnya/TrehányAnya/TrágárAnya/GalamblelkűAnya/PizzásAnya/FittAnya/KacagósAnya/IdegbetegAnya vagy, de semmiképpen sem ROSSZ ANYA!

Én #LobbanékonyAnya vagyok, ezért igenis robbanni fogok, ha úgy érzem robbannom kell! Én igenis kiabálni fogok, ha Marci totál koki meg értetlen és igenis fogok neki olyat mondani, hogy: "Kisfiam, drága gyerekem... Ez a feladat szarul - igen, ezzel a szóval, sorry - sikerült, mert összegányoltad, tudsz te ennél jobbat is!"

Viszont legyek akármennyire is elfuserált, ott leszek vele mindig... Megyek az ovis programokra, kínlódok majd vele a matekházi felett, és a bőgésemmel beégetem majd a szalagavatóján a haverjai előtt! Persze közben milliószor fogok vele veszekedni, üvöltözni és - már bocsi - nyakon is húzom majd párszor, de ott leszek mellette! Aztán ha felnőtt lesz, mögötte állok majd halálomig.

Mert legyen az ember lánya rinyálós, lusta, örömködő, büszke vagy hetyke, ha a gyerekét az életénél is jobban szereti, ott nagy #baj nem lehet!

És én jobban szeretem. Meg te is! Szóval nyugi... Oké körülötted minden! Meg körülöttem is!!!

szuper anya vagyok skandibaby a skacok az uram meg én
---------------------------------------------------------------------------------------------------

A blogomról röviden: 

Instagram és Facebook elérhetőség: A Skacok, az Uram meg Én

Mottóm: Nyíltan az Anyaságról, mert: JOBB KINT, MINT BENT! 

A tartalmakról elég annyi, hogy írom, ami jön, amikor jön. Semmiféle logikát nem viszek a dologba.

--------------------------------------------------

Sziasztok!

A "Skacok, az Uram meg Én" az életemről szól, az életem pedig, jelenleg a tökéletesen tökéletlen #családom körül forog. Egy átlagos kisgyermekes #anyuka vagyok átlagon felüli humorral (nem igaz xD - amúgy de), egy határtalanul rosszcsont 5 éves Marcival, egy 39 hetes PocakBabával és egy sokszor zabolátlanul zabos férjjel. Az örömeink, bánataink és problémáink is hétköznapiak, egy valami viszont nem úgy működik nálam, mint máshol: én nem szoktam mosolyt festeni a képemre mondván: "Persze, minden maga a #csodás tökély körülöttünk"

Mivel a mai #világ mételye, hogy mást mutatunk a nyilvánosság felé, mint amit valójában gondolunk elhatároztam: "habár a mai módihoz híven nem mondhatnám el senkinek, elmondom hát mindenkinek", hiszen - már #bocsi -, de nem csak a pukikára meg a büfikére igaz, hogy JOBB KINT, MINT BENT :)


Hozzászólok

Kérjük légy egy kis türelemmel, míg adminisztrátoraink megjelenítik hozzászólásodat!

Kulcsszavak