Abban a pillanatban lettem szuper anya, amikor felismertem, hogy megteszem a tőlem telhetőt - Anyupipőke (Barna Fanni) írása

#szuperanyavagyok, anya blogger, anyákazanyákért, anyamisszió, bloggeranya, szuper anya vagyok -

Abban a pillanatban lettem szuper anya, amikor felismertem, hogy megteszem a tőlem telhetőt - Anyupipőke (Barna Fanni) írása

A „Szuper Anya Vagyok” kampányt mikor először megláttam csak csupa olyan szó jutott eszembe, amit most nem írhatok le, mert akkor valószínűleg nem tehetnétek közzé a soraimat.  Szóval csak olyan anyukásan ennyit írok: Nagyon „kukaca” ez a lehetőség!

Kértétek, hogy mutatkozzak be: Barna Fanni vagyok, decemberben 28 éves leszek, és jelenleg a tizenhat hónapos kisfiammal vagyok itthon, miközben nagyon várjuk a második kis csodánkat, Patrik kistestvérét. A kisfiammal való terhesség alatt elkezdtem vezetni egy blogot: Anyupipőke néven immáron egyfajta anyuka témában. Nem mondhatom, hogy klasszikusan anyuka blogger lennék. Nem vagyok az.
De hát akkor mégis mi vagyok, és miről írok? – merülhet fel a kérdés. Úgy értem, hogy nem vagyok az a mostani trendeket követő anyuka, aki garázsvásárokra jár, meg csak kézműves termékeket vásárol a gyerekének, meg rossz függönyből készült zsákokkal jár a piacra, vagy a szupermarketbe, hogy nehogy műanyag zacskót kelljen használnia. Sőt a pelenkából is eldobhatót használunk, meg néha iszik cukrosat a gyerekem. Nem tervezem meg a következő hónap Instagram posztjait, melegítőbe járok, és nem írok az évszakoknak bakancslistát. Folytathatnám még…

Cserében viszont nem csak túlélek, hanem megélek napokat, pillanatokat! Nem letudni szeretném a gyerekeket, hanem szeretetben felnevelni! Nem vagyok hajlandó megjátszani magam semmilyen szinten. Felnőttem a feladathoz, hogy ne érdekeljen, hogy az ismerőseim, vagy a párom ismerősei tudják-e, hogy hány kiló vagyok, csak mert a blogomon az egész anyai létemről szó esik.  Sőt örülök, ha az írásaimban találnak akár egy kis részletet, amit magukénak érzenek. Aminek egy jó nagy szeletében a szülés utáni -és előtti) súlyfeleslegemről is őszintén beszélek.  Sőt nem tagadom, hogy szeretnék valamilyen példa lenni, hogy jó-vagy rossz, azt mindenki döntse el maga.

Viszont kétségtelen, hogy az írásaimmal szeretnék mindazok mellé állni, akik kicsit úgy érzik, hogy magukra maradtak a mindennapok sokféleségével, szeretném bemutatni, hogy mindannyian emberek vagyunk, és sajnos elhallgatunk magunkkal kapcsolatos problémákat, mert talán szégyelljük őket. Pedig mindannyian ugyanarra a sablonra készültünk, csak éppen mi döntjük el, hogy milyen színű lesz a végeredmény.

Anyupipőke kicsit hasonlít a meséből jól ismert Hamupipőkére, aki nem rest főzni, mosni, takarítani, van, hogy elszomorodik, máskor pedig egy felhőtlen, szentimentális mesevilágban él. És várja a hercegét, akivel boldogan élhetnek, míg meg nem halnak.  Barna Fanni is valami ilyesmi, igaz hozzám már négy éve megérkezett a hercegem, szóval én már nem várom, csak hazavárom nap, mint nap.


Nem élünk palotában, de otthonná varázsoltuk a lakást, nem vagyunk tökéletes szülök de van, sok minden van, amit jól csinálunk. Nincs tökéletes gyerekünk, de számunkra a legkülönlegesebb. Imádunk mesét olvasni, beszélgetni, és közös időt tölteni. Minden problémát együtt oldunk meg, még akkor is, ha közben ez a házimunka (…) rovására megy. Ilyen egy család, ilyen az igazi élet.

Szerintem ahelyett, hogy a tökéletesre törekednétek, kezdjétek el végre látni, emlékezzetek vissza a gyerekkorotokra. Valószínűleg többen vagytok, akiktől ha megkérdeznénk egy kedves gyerekkori emléketeket, akkor nem egy tárgyra gondolnátok vissza szívesen, hanem valami valódi közös pillanatra.

Szóval abban biztos vagyok, hogy nem a névre szóló trendi cumi lánctól leszel nagybetűs Anya, hanem attól, hogyha megkérdezed a gyereked egy szép napon, ahogyan én ma Patriktól (16 hónapos) „Ki szereti Anyát?”, és erre az a válasz érkezett, hogy: „Apa, (és)  Patrik”! Én ennél szebbre nem vágyom, esetleg majd hamarosan még egy névre a felsorolásban! Apró de felbecsülhetetlen érték ezen a világon megtanulni önzetlennek lenni, megtapasztalni a szülőséget minden egyes nap, annak minden édességével, és nehézségével együtt!

Szerző: Barna Fanni

Blogja: Anyupipőke

Instagram: Anyupipőkeblog


2 hozzászólás

  • Barna Fanni

    Szia Mira! Örülök, hogy így látod. Valóban ez a dal nagyon hasonló az én szemléletemhez. Nyilván van telefonunk, vannak modern dolgok körülöttünk is. De az egyensúly a lényeg. És persze mi is hibázunk sokszor, ilyenkor pedig sokkal inkább a megoldáson van a hangsúly. Köszönöm a visszajelzésed. Máris megérte megírni mindezt :)

  • Mira

    Kedves Anyupipőke!

    Ugyan még nincsen gyermekem, de ha lesz…megfogadom tanácsod és így szeretném én is nevelni. Viszont az életre is nagy üzenetet adtál nekem…amivel kapcsolatban még a dal is felcsengett a fülemben: “Kezdjetek el élni…” 😊😊😊❤

Hozzászólok

Kérjük légy egy kis türelemmel, míg adminisztrátoraink megjelenítik hozzászólásodat!

Kulcsszavak