Anyának lenni... - Kovács Flóra (feszekrakotippek) írása

#szuperanyavagy, anya blogger, bloggeranya, életszemlélet, fészekrakó, nyereményjáték, szülővé formálódás, szuperanyavagyok -

Anyának lenni... - Kovács Flóra (feszekrakotippek) írása

…ott kezdődött, hogy öklendeztem a cigifüsttől, hogy napi 3-5x hánytam, hogy nagyon fáradt lettem a nap végére, és hogy végérvényesen megváltozott a testem. Elárasztottak a hormonok és mindenen képes voltam elsírni magam. Rettenetesen vágytam erre az állapotra: hogy anya legyek végre, és hogy gyerekeim legyenek. Mikor az első kisfiam megszületett, alig hittem el, hogy valóra vált. Addig csak álmodoztam róla, hogy majd nekem is egyszer a saját gyermekem képe lesz a telefonomon a háttérkép, hogy majd engem is anyának szólít majd egy vékony hangocska, hogy valakinek én leszek a mentsvára akihez bánatában odaszaladhat és megölelhetem, hogy életet adhatok és hogy valakit, aki az enyém, mindennél jobban szerethetek a világon!

A szülés nagyon sok mindent megváltoztatott bennem. Egy láthatatlan közösség fogadott be: anya lettem. Hirtelen megnyílt előttem egy vágyott világ: azon kaptam magam, hogy anya-barátnőimmel kakis pelusokról, büfiről, szoptatásról, aranyérről, szétnyílt hasizomról, gátizomtornáról, tejlázról beszélgetek pasik, ruhák, filmek, könyvek és más csajok helyett - és ami feltűnt: nagyon boldoggá tett ez az új helyzet. Lett egy közös nevező nők között: a gyermekük születése, nem-alvása, evése, kedvenc játékai, vicces szokásai.

Ahogy első kisfiam növekedett, begyűrűzött ebbe a szép mesevilágba a jól ismert rivalizálás, versengés: a tied hány lépést tesz meg, hány szót mond, mit adsz neki enni, miben hordozod... Nehezen ment a rosszalló tekinteteket állni a villamoson amikor a kisbabám ordított, nehezen ment megtanulni kezelni a helyzeteket mikor kéretlen kommentelők kérték számon, hogy miért nincs cumja, hogy miért szoptatom még mindig, hogy miért nem adok neki tápszert, hogy miért alszik velünk. 

Aztán hamarosan kétszeres anya lettem, és már minden sokkal könnyebben ment. Ami eddig szíven ütött, egyszerűen lepergett. Rutinosan vettem a beszólásokat és csak mosolyogtam a gonoszkodó kérdéseken, hogy miért nincs cumija, hogy miért szoptatom még mindig, hogy miért nem adok neki tápszert, hogy miért alszik velünk. A második gyermekem megtanított arra, hogy a játszótér nem arra való hogy én anyukákkal csacsogjak, sem arra hogy ő mászókázzon vagy csúszdázzon, hanem hogy a legeldugottabb sarkában kavicsokat dobáljak vele. Hogy csak olyankor menjünk amikor csak mi vagyunk. Hogy engednem kell megérni őt azokra a feladatokra amiket annyi idős korában a "nagy könyv" előír. Megtanított arra, hogy ő egy teljesen más, új kis személyiség, és ne hasonlítgassam a bátyjához. Kemény munkával, nagyon sok odafigyelésssel, ráfordított minőségi idővel megértettem a második kisfiamat is. 

Kicsit később megszületett a harmadik kisfiam. Ami az elsőnél még elbizonytalanított: miért sír, eleget evett-e, jól csinálom-e, el merjünk-e menni arra a programra kisbabával - már nem volt kérdés. A naggyal oviba kellett menni, a középsővel játszani kellett, ebédet kellett főzni, ki kellett takarítani. Heteken belül fél kézzel menedzseltem a családot. Ha véletlenül megütötte a fülemet valami olyasmi, hogy "hogy miért nincs cumja, hogy miért szoptatom még mindig, hogy miért nem adok neki tápszert, hogy miért alszik velünk", hangulatomtól függően csak mosolyogtam, vagy odavetettem, hogy ne szóljanak a mi dolgunkba. A harmadik gyerekemnél tudom önfeledten élvezni az anyaságot: az apró feladatok szinte maguktól megoldódnak, mert muszáj hogy meg legyenek oldva. A nagyobb dolgok, amik a második gyerekemnél súlyosan aggasztottak, hogy miért nem beszél, miért nem szeret játszótéren lenni sok gyerekkel, hogy kerüli a zajos dolgokat - már egyértelműek voltak, hogy a gyermekem szempontját helyezzem magam elé, és akkor az egész család jól jár.

 Mindemellett lassan megismertem az anyaságom új oldalát: megtanultam nem ítélkezni a többi anyuka felett, mert láttam, hogy ők is és a gyerekek ezerfélék, és mindegyiküknek más nyelve amin meg tudjuk őket szólítani. Megtanultam, hogy mindenkinek más a rendszere ami a családjában működik, és nincs tuti recept semmire. Megtanultam, hogy a harapós-verekedős időszak elmúlik, és az addig vadnak gondolt gyermek lehet később a kicsik gyámolítója. Megtanultam megvárni a gyermekeimet és kívül tartani az ítéleteket. Megtanultam nem elsőre ítélni és következtetéseket levonni. Megtanultam sokkal többféle embert megérteni. Megtanultam, hogy az anyaság nagyon sokszínű és hogy összetartani sokkal jobb mint egymásnak esni. 

 

Szerző: Bálintné Kovács Flóra
Facebook oldala: Kovács Flóra 
Blogja: http://feszekrakotippek.blogspot.com/ 


Hozzászólok

Kérjük légy egy kis türelemmel, míg adminisztrátoraink megjelenítik hozzászólásodat!

Kulcsszavak